A Szolnoki Szigligeti Színház új bemutatót tűzött műsorára, meghallván az örömhírt: a szolnoki születésű Sándor István szalézi szerzetest az ősszel boldoggá avatja az Egyház. Kiss József, a színház művészeti vezetője a nyáron színdarabot ír, melyet a színház novemberben mutat be, ezzel tisztelegve a város nevezetes szülötte előtt. Az ősbemutató november 19-én, a boldoggá avatás után egy hónappal volt a Szín-Műhelyben, melyen megjelent Dr. Lengyel Györgyi, Hegmanné Nemes Sára és Völner Pál államtitkár, valamint Dr. Kállai Mária megyei kormánymegbízott.
A boldog: Utolsóból első
Ez a gondolat bibliai. Nagyon sok jelentése van, akár gondolhatunk a bűnös Saulra, aki a keresztények üldözőjéből az egyház megteremtője lett, de arra is, ha egy egyszerű, jelentéktelen ember, mondjuk egy vámszedő, valami igazán nagyt tesz, és ezért a legelsők sorába emeli az utókor. A kiválasztottak közé tartozik hősünk is, aki egyszerű szolnoki gyereknek született, apja a vasútnál dolgozott. Semmi különös nem volt életében, a hasonlóan egyszerű, többnyire nehézsorsú, gyakran árva fiatalokért élt, őket mentette, nevelte a háborúban, és azután, mint szerzetes. Hűséges ember volt, hitében, döntéseiben következetes, szilárd. Ez lett a veszte, hiszen nem szökött el, nem hagyta magára neveltjeit. Az ÁVH felfigyelt rá, besúgók feljelentették, a koncepció megvolt, hiszen pártfogoltjai java része katona, sőt ávós lett. A kommunisták példát akartak statuálni, megkínozták, elítélték, kivégezték. A névtelenből nevezetes lett, utolsóból első. Boldog.
A színház a maga eszközeivel a nézők elé tudja állítani a mártírt, mint hús-vér, élő embert. Hallhatjuk a hangját, láthatjuk gesztusait, érzékelhetjük reakcióit, tanúi lehetünk derűjének, szenvedélyének, erejének, tisztaságának. S mindezt egy térben, egy időben, együtt élhetjük át vele. Azaz a színésszel. Különleges, katartikus, felemelő színházi beavatásra készültünk Máthé atyával.”- mondta Kiss József.
Máthé György atya gondolatai: Sándor István szalézi a boldog
„Szolnokhoz és környékéhez négy vértanú, hitvalló személy neve kötődik. Egyikük Sándor István örök fogadalmas szalézi szerzetes, aki, mint fémipari szakmunkás, Szolnokról került föl Pestre nyomdaipari szakoktatónak. Don Bosco életműve volt számára a követendő példa. Nem volt jó tanuló. De az utolsókból lesznek az elsők, pedagógiai érzéke csodálatos volt. A fiatalok rajongtak érte. Volt egy ministráns csapata, mely fogalommá lett. A szaléziak száz esztendeje telepedtek le Magyarországon, ezt idén december 8-án ünneplik. Ez az apropója Sándor István boldoggá avatásának. Ő az első magyar szalézi, aki boldoggá lehet.
Forrás: www.szigligetiszinhaz.hu
Fotók: Szigligeti Színház
