A szalézi család magyarországi letelepedésének századik évfordulóját ünnepelve emléknapot tartott a kommunisták által 1953. június 8-án kivégzett Sándor István szalézi szerzetes testvér tiszteletére.
A Don Bosco Szaléziak és a Terror Háza Múzeum együttműködésével rendeztek Budapesten emlékülést a mártír sorsú Sándor István szalézi szerzetes tiszteletére.
A rendezvényt Ábrahám Béla, a szalézi rend magyarországi tartományfőnöke nyitotta meg. A bevezető előadást Schmidt Mária főigazgató tartotta a kommunista egyházüldözésről. A Rákosi rendszer által halálra ítélt és kivégzett Sándor testvér életét, evangéliumi tanúságtételét, megkínzását, megrendítő hitvallását és koncepciós perét Dér András Isten szolgája, Sándor István című kisjátékfilmje mutatta be. Pierluigi Cameroni szalézi posztulátor és Kahler Frigyes jogtörténész a vértanú boldoggáavatási eljárásáról, illetve a peranyagról tartott előadást. Az emlékülést Alberto Bottaro de Castello érsek, magyarországi apostoli nuncius is megtisztelte jelenlétével.
Schmidt Mária a közel négy évtizedes kommunista egyházüldözést vázolta: Mindszenty bíboros elítélése után következett a magyar hierarchia térdre kényszerítése, a szerzetesek szétszórása, működésük betiltása, a koncepciós perek sorozata – ezek egyikének esett áldozatul Sándor testvér is. Schmidt Mária kiemelte: a marxista-kommunista rendszer lényegéhez tartozik a harcos ateizmus és a történelmi materializmus, és ebből logikusan következik a könyörtelen vallás- és egyházüldözés, különféle erőszakos módszerek/intézkedések alkalmazása a krisztusi hit kiirtására – írja Szabó Ferenc SJ a Vatikáni Rádiónak készített beszámolóban.
Az emlékülésen Pierluigi Cameroni, a Szalézi Család egyetemes posztulátora a boldoggáavatási eljárásról beszélt. Előadásában szólt arról: 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be Sándor István boldoggáavatásának egyházmegyei eljárása; ez idő alatt számos tanút hallgattak meg. Ennek folytatásaként a szentszéki eljárás 2008-ban kezdődött, amelynek eredményeként végül a bíborosok kollégiumának döntése január 15-én született meg.
A boldoggáavatási eljárás kései elindításának egyik okaként említette, hogy a kor eseményei után nem volt könnyű felkutatni a Sándor Istvánról szóló emlékeket. A posztulátor felmutatta az emlékülés résztvevőinek a Sándor István szentszéki eljárásáról szóló úgynevezett pozíciót. Elmondása szerint ez a vaskos kötet tartalmazza a történészi és a teológiai bizottság, valamint a bíborosok kollégiumának dokumentumait.
Az egyetemes posztulátor szólt arról, hogy a Sándor Istvánra mért halálos ítéletet csak 1994-ben semmisítették meg. Hozzáfűzte: félelemmel telt légkörben zajlott a Sándor István, valamint társai elleni peres eljárás, amelynek során erőszakkal csikarták ki a vallomásokat.
Kahler Frigyes jogtörténész arról beszélt: a kommunista állami erőszakszervezet célja az volt, hogy a neki nem tetsző osztályokat likvidálja, s ez emlékeztet a náci ideológiára, amely faji alapon tűzte ki ugyanezt. A koncepciós perekben sokszor megalapozatlan tényállás alapján ítélkeztek, máskor pedig volt a büntetőeljárásban némi valóságelem, amelyet azonban elferdítettek.
A szovjet mintára indított perekben hitelt érdemlő bizonyíték nélkül ítélhettek el bárkit, az egyetlen bizonyíték pedig a beismerő vallomás volt. Ezekben a perekben nem a bíróságon, hanem a nyomozati szakaszban történtek domináltak – jegyezte meg Kahler Frigyes. Elmondása szerint a koncepciós perek egyik fajtájában, az úgynevezett látványperekben a nyilvánosság „megkoreografált volt”, a titkos pereket pedig ugyan zártan tárgyalták, de erről a pártállam tudatosan szivárogtatott ki részleteket. A diktatúrában el lehetett ítélni valakit hivatalosan akkor is, ha nem tett semmi jogelleneset – állapította meg Kahler Frigyes. Hozzátette: az 1956-os forradalom és szabadságharc idején megtorpantak ugyan a koncepciós perek, de a Kádár-rendszerben egyházi vonalon még évtizedekig folytatódtak.
Az emlékülés végén személyes emlékeikről pódiumbeszélgetést tartottak Havasi Józseffel, a szalézi rend rendszerváltáskori tartományfőnökével és Bíró Lóránt szalézi szerzetessel.
A délelőtt során a kazincbarcikai szalézi gimnázium és szakközépiskola végzősei rendhagyó történelemórán vettek részt a Terror Házában, melynek során megtekintették a kiállítást, majd kivetítőn megnézhették a Sándor Istvánról szóló filmet – így csatlakozva az emlékülés résztvevőihez.
Vatikáni Rádió/MTI/Magyar Kurír
