Írta: P. Márkus Zoltán SDB
Bevezetés
Urunk Jézus Krisztus! Te életedet és Véredet adtad Értünk. Köszönjük ezt a mérhetetlen irgalmat, amelyet irántunk mutattál, és köszönjük példamutatásod is!
A történelem során emberek ezrei adtál életüket érted, elismerve áldozatod értékét, és azt, hogy Téged követni minden szenvedésen át, örök életet jelent.
Így veszünk részt ma is Keresztutadon, vértanúid hősies közbenjárását kérve. Fölénk magasodik az Apostolok példája és üldöztetéseiben hős mártírjaid tanúságtétele. Gonosz rendszerek üldözött keresztényei jártak előttünk, kezdve a zsenge lányoktól a felnőtt férfiakig. Most Boldog Sándor István közbenjárását kérjük, hogy mi is bátran követhessünk Téged! Imádkozunk a magyar fiatalokért, minden jószándékú emberért, a Szalézi Család minden tagjáért, mindazokért; akiket szerte a világon keresztény hitük miatt üldöznek!
I. Jézust elítélik
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
A hatalom trónol, hadsereg áll mögötte, amely az Igazságot mégsem tudja garantálni! Érdekből cselekszik, gátlástalanul, amelynek az igaz is áldozatává válik! Koncepciós perek sodorják el mindazokat, akikben maradt még emberi tartás. A római birodalom első áldozataira sem lehetett igaz bűnt ráfogni. A XX. században is tapasztaltuk; Sándor István igaz volta csak zavaró volt, akit be kellett feketíteni.
Bűne az volt, hogy kitartott szalézi szolgálatában és kísérte a rábízott fiatalokat, a rákospalotai ifjúmunkásokat, a 12 „nagyfiút” akkor is, amikor ezért meghurcolás, börtön járt. Vallatásai alatt sem tagadta meg az Atyát és a Fiút. Ítélete: „Kötél általi halál”.
Vértanúk Királya! Segíts minket mindig az építő jellegű hallgatásra. Ne engedd, hogy kihozzanak a sodrunkból, hanem minden körülmény között tudjunk hallgatni Érted – Üdvösségünkért!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Jézus elfogadja sorsát! Tudja, hogy ez az út, csak így járható, és erre az Útra hív meg bennünket is! Sándor István vértanú testvérünk sem menekült el! Utazhatott volna külföldre, de tudta, hogy az Ő keresztje itthon várja, itt tudja átölelni azt a magyar fiatalokért. De nemcsak Ő volt az egyetlen magyar szerzetes, pap, aki ezt tudatosan vállalta! Itt állhat előttünk még Boldog Meszlényi Zoltán, Boldog Rómzsa Tódor, Boldog Brenner János, Boldog Salkaházi Sára példája – a számos név nélküli kereszthordozóval együtt. Vértanúk Királya! Álld meg népünket, családjainkat és hitünket, hogy mindig követni tudjunk Téged, és szeressük keresztjeinket! Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Sokszoros a kereszt súlya akkor, ha egyedül kell hordoznunk. A vallatások csak erősítették ezt a tudatot Sándor István testvérünkben. Még akkor is, amikor az egyhónapos éjszakai kihallgatások után, 1953 szeptemberében új, az előzőnél erőszakosabb és gorombább kihallgató tisztet kapott.
A kegyelemből erőt merítve mégis erős tudott maradni, fel tudott állni. Ha látszólag győzhetnek is a gonosz erők, sorsuk Isten előtt meg van pecsételve. Ugyanakkor azt is remélhetjük, hogy az Úr olyan keresztet ad nekünk, amely legbiztosabban szolgálja üdvösségünket!
Álljanak előttünk azok a vértanúk is, akiket semmilyen vallatás és ígérgetés nem vehetett rá a hittagadásra. Többen messzi földeken, más kultúrákban – Kínában, Vietnámban, Kanadában – tettek tanúságot Jézusról.
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Találkozásról szól ez az állomás, mégis a legmélyebb magányt rejti. Nem is tudjuk, milyen volt, mi hangozhatott el. De sejtjük, hogy a lelkek összeértek, és kölcsönösen megerősítették egymást. A vértanúság elszenvedőinek nem mindig adatott meg ez a fajta rokoni találkozás. Nemhogy titkolták, de még a halálhírt sem közölték a rokonokkal. Sándor István családja is csak jóval később tudta meg, mi történt szerzetes fiúkkal. János bátyja haláláig nem adta fel szerzetes öccse sírjának keresését. Halála után odafentről segítette a név nélkül és többedmagával eltemetett vértanú testvére maradványainak beazonosítását. Az általa írott levelek egyikének borítékján őrzött családi DNS szolgált bizonyságul.
Az ISIS által néhány éve kivégzett Kopt Keresztényeket pedig elrabolva, mindenkitől elzárva tartották! De Jézus ígérete szerint tudjuk, hogy „aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám”.
Akiket üldöznek miattad Urunk, nem mindig számíthatnak rokoni segítségre! De köszönjük szeretteink imáit, áldozatait. Köszönjük Jézusunk az új családtagokat, akiket Benned kaptunk! Add, hogy soha senki felé ne legyünk hálátlanok!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Mindig is a kereszt marad a Jézushoz tartozás jelképe! Nemcsak az a kereszt, amely a templomok tetején, vagy a szobánk falán függ, hanem az, amely vállunkra nehezedik. Ezt felismerni igazán, csak Jézus szemével lehet. A bámészkodó cirenei földműves eljuthatott erre a látásmódra, mégha először kényszerből is vitte a bitófát… és vitték sokan. Volt, akit – mint Miki Szent Pál és kínai társaikat – felfeszítettek; de volt, aki kötélen függött rajta. Ők bizony akkor, nem pusztán saját maguk miatt ítéltettek el! Tudták, hogy a kereszttől nem szabadulni, hanem általa megszentelődni kell!
Boldog Sándor István testvérünk más keresztjét is vitte; cellatársaival akkor is imádkozott, amikor azok feladni készültek utolsó reményüket is. Amikor felkerült a halálra ítéltek „köteles uraknak” nevezett börtönszintjére, a budai Fő utcai ávó 6. emeletére, sorstársainak akkor is vigaszul szolgált.
Adj nekünk Urunk, minden körülmény között segíteni tudó lelkületet!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
VI. Veronika kendőjével törli Jézus fájdalmas szent Arcát
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Ezt az Arcot nem volna szabad elfelejteni! És a vértanúk arcát sem! Boldog Martin Martinez Pascual atya utolsó fényképén boldogan mosolyog a kamerába, és pár perc múlva, 1936. augusztus 18-án Spanyolországban kivégzik. Az Ő arcát fotón örökítették meg, de Jézus a mi szívünkbe nyomta saját Képmását. Minél bátrabb és tisztább a mi jócselekedetünk, Jézus Arca annál inkább fényesedik az Őt nem ismerők előtt.
Kérjük Boldog Antal Veronika közbenjárását is, aki 1958-ban adta életét Jézusért, hogy mindig tiszta lélekkel és angyali tekintettel szemlélhessük Megváltónk arcát. És ez a boldog látás örökre folytatódhasson Isten Országában, ahová jótetteink által jutunk!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Bukásokkal esésekkel van kirakva a keresztút, de ilyen a mi életünk is. A szent mártíroké sem volt egyszerűbb. Tény; a vértanúi halált vértanúi élet előzi meg. Ez abban áll, hogy ahányszor elesünk, annyiszor fel is kelünk. Semmi nem veheti el hűségünket, kitartásunkat, ha Jézus ügyéről van szó!
Sándor István a templom szépségében, a nyomdai munkában, az ifjúság szolgálatában megtapasztalta olykor a nehézséget, a meg nem értést is, de állhatatosan tette a dolgát. Az illegalitás sokadik szombat estéjén is ott várta az újpesti Víztorony alatt a fiúkat, amikor neveltjei már hetek óta nem jöttek hozzá. Isten meg is ajándékozta a vértanúság kegyelmével! Add nekünk is Urunk ezt a hősi lelkületet, hogy minden munkánkat pontosan, akaratod szerint végezhessük, és a hétköznapi, szürke kis botlásokból is örömmel felálljunk, ne odázzuk el javulási lehetőségeinket! Boldog Brenner János sem ijedt meg a fenyegetésektől, hanem hivatásához méltón látta el papi feladatát, még azon az utolsó éjjelen is!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
VIII. Jézus találkozik a síró asszonyokkal
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Sírástól még soha nem rendült meg semmilyen hatalom. Az nem elég erős ahhoz, hogy egy változást kieszközöljön. Jézus talán keménynek tűnhet, amikor elutasítja a részvétet. De inkább arra fordítja figyelmünket, hogy mindent – a könnyeket és a sajnálkozásunkat is – saját lelkünk üdvösségére kell fordítanunk. A könnyek adománya is akkor ér valamit, ha azt bennünk nem az érzelgősség, hanem a Szentlélek szüli.
Sándor István nem sajnáltatta magát, de tudott együtt érző is lenni. A besúgó cellatársa előtt is csak egyszer keseredett el: amikor a bő egyhónapos éjszakai kihallgatások végeztével „ügyét újra elővették”, kálváriáját tovább folytatták. Együttérző szíve akkor dobbant legnagyobbat, amikor a szuronyok között az ítélkező helyről elvezetve, tudott a rendtársaihoz fordulni egy rövid, mindent kifejező szóval: „Bocsánat.”
Sokan sírtak az első keresztények kivégzésénél is. De ott valami más erő, más szempont volt jelen, amivel szemben minden kivégző tehetetlen volt. Az első keresztények tudták, hogy „boldogok akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.”
Kérünk Urunk, hogy a mi viselkedésünk soha senkinek ne okozzon szomorúságot. Ugyanakkor add áldásodat minden igyekezetünkre, amikor nevedben a szomorkodókat vigasztaljuk.
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Nem is esés ez! Inkább elvágódás, belezuhanás a porba… A jó hír mégis az, hogy ez az utolsó esés, mert ezután már nem lesz több! Ez a mélypont, amibe a bűn taszíthatja az embert. Innen már csak Isten szeretete és Irgalma vihet, vonszolhat tovább.
Jézusunk, Te tudod igazán, milyen gyengék vagyunk, és hogy hányszor elesünk. Könnyen zavarba jövünk, bizonytalanokká válunk, ha Rólad kell tanúságot tennünk. Legnagyobb esésünk az, hogy Nélküled akarjuk életünket, mindennapi ügyeinket elintézni. Sándor István testvérünk mindent Neked adott. Most az Ő felajánló imádságával fordulunk hozzád;
„Uram, Jézus!
Neked ajánlom fel a mai nap minden imádságát, munkáját, örömét, csalódását, szenvedését. Add meg nekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet, hogy úgy gondolkozzunk, mint te. Veled imádkozzunk, dolgozzunk és veled éljünk! Add, hogy teljes szívünkből szeressünk téged, s mindenütt, minden erővel neked szolgáljunk! Jöjjön el a te országod közénk, a gyárakba, a családokba. Ismerjenek és szeressenek téged mindenütt és mindenkor. Ments meg minket a bajtól és a bűntől! Legyen kegyelmed azokkal, akik veszélyben forognak. A munkában meghaltak békében nyugodjanak. Amen.”
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
X. Jézust megfosztják ruháitól
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Eljuthatunk odáig, hogy semmink nem marad. Nemhogy ruhánk, de még a becsületünk és a megbízhatóságunk is elvész. Aki ránk néz, csak a fejét csóválja, és elfordul… Aki követni akar Téged Urunk, az ne próbáljon meg több lenni nálad!
Égi testvéreink, a szentek sokasága mind ezt élték elénk: legyünk szentek. Ehhez azonban semmi mást nem szabad birtokolnunk, csak a Te kegyelmedet. Földi kacatokkal nem járható ez az út, hiszen az csak visszahúzna. Bátornak kell lennünk akkor is, ha a világ rosszalló szemei bámulnak!
Az egyház első vértanú szüzeit – Borbálát, Lucát, Ágnest – sem érdekelte, mit mond róluk a „közvélemény”. Szent Johanna, a Fatimai látnokok és Bosco Szent János életét sem az emberek tetszése irányította. Szent Oscar Roméro, San Salvador érseke sem hagyta el szegényeit, annak ellenére, hogy a hatalom dühösen nézte munkásságát!
Sándor István testvérünk is vállalta a keskeny utat, pedig elmehetett volna a biztonságot jelentő külföldi szalézi testvéreihez. Vállalta kihallgatói durva beszédét, a méltatlan szidalmakat és gyanúsításokat. Börtöncellájában még többet imádkozott. Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
XI. Jézust keresztre feszítik
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Még utolsó perceiben is kínozzák Jézust. Nem csak felszögezik testét, hanem kifeszítik megfáradt tagjait. Elfogadja, mert értünk, a végsőkig akar szenvedni, minden áldozatot meg akar hozni, amit csak lehet! És én? Hányszor vagyok kényelmes, mentségeket kereső ember.
Sándor István a végsőkig kitartott, bár igazából nem tudhatjuk, mi zajlott le az Ő lelkében. Az már leírhatatlan volt. Biztosra vehetjük, hogy a bitófa árnyékában tudta lelkiáldozásait, utolsó gondolatatit értünk, az utána következő magyar fiatalokért, szaléziakért felajánlani.
Én fel tudom-e ajánlani feszült munkatempómat, nehézségeimet Istennek?
Azt mondják, van a Mennyországban valami, amit emberkéz alkotott; és ez nem más, mint felfeszített Üdvözítőnk szent Sebei!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
XII. Jézus meghal a kereszten
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Sándor István halálát 21 óra 10 perckor állapították meg. Június 8-a volt, Szent Medárd püspök emléknapja. Erős szél fújt, zápor és zivatar kísérte az aznapi kivégzéseket. Az Istent tagadó rendszer hatodik zsarnoki éve tovább szedte áldozatait.
Urunk, Jézus!Királyságod természete a kereszt trónusán nyilvánul meg, ez a Te dicsőséges irgalmasságod végső kiáradása. De miközben a kereszt alatt egyre örvénylik a bűn sötétsége, és az ott állókat is magával sodorja a gonoszság elszabadult árja – mely eléri a bal latrot is, aki tehetetlen dühében bűnbakot keresve szidalmaz Téged –, van egy ember, aki a szennyes indulatok közepette megérzi Szent Szíved és Szent Sebeid tisztaságát, ártatlanságát s valamiképpen elrejtett, titokzatos hatalmát is: a jobb lator. – Ő a szenvedés mélységeiből is fel tud tekinteni Rád. Hogy lehet, hogy ilyen csodálatos tisztaság tudott feltörni belőle a gyilkosság, vér, piszok, vastag rétegei alól? Hogy képes egymaga szembeszállni a már égig érő mocskolódással, s megállítani a szennyáradatot? Hogy tud ebben a válságos órában egész elrontott életének új értelmet és reményt találni azzal, hogy Feléd fordul Urunk, tekinteted keresi, és így szól hozzád: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodba”?
Engedd Urunk, hogy legyünk mi is olyanok, mint ez a lator jobbodon, és emlékezzél meg rólunk, mikor eljössz Országodban! Nagypéntek volt akkor is, amikor Boldog Apor Vilmos, 1945 tavaszán élete árán megvédelmezte a gondjára bízott lányokat, asszonyokat.
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és Fájdalmas Anyja ölébe fektetik
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Ez a néma gyász ideje… A hallgatásé, amikor nem lehet szólni a meghatódottságtól, De volt olyan kor is, amikor nem is hagyták szóhoz jutni az emlékezőket. Boldog Sándor Istvánról sem lehetett beszélni. Ki volt Ő egyáltalán, miért és hogyan kellett meghalnia?! Miért gyűlölte a hatalom a fiatalokért élő szerzetest? A rendszerváltás utáni első szalézi növendékek sem ismerhették az Ő történetét. De a Szűzanya Őt is az ölében tartotta. Hiába taposták el, hiszen a mag arra való, hogy a földbe kerüljön! Hiába oltanak ki egy gyertyát, ha már közeledik a fény!
„Szűzanyánk kérünk esengve, hathatósan vésd szívünkbe, Szent Fiadnak Sebeit!”
Kérünk, Mennyei Édesanyánk, hogy a kereszt tövében mi is karjaidban pihenhessünk meg. Te vagy Minden Kegyelem Közvetítője; szólj érettünk Fidnál, hogy bennünk a hit, a remény és a szeretet mindig növekedhessen!
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
XIV. Jézus testét eltemetik
Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, – mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
Nem a halál ténye a legfájdalmasabb. Inkább az, hogy eltemetik, és el akarják felejteni. Pedig annyiszor megjövendölte, hogy Őt a halál nem fogja legyőzni. De most mindennek vége… Minden visszatér a rendes kerékvágásba, hiszen nincs tapasztalat arra, hogy bárki is túlélt volna ilyen szörnyű kivégzést.
Névtelen emberek szívében akar megpihenni Jézus! Olyanokéban, akiknek nem számít, ha elfelejtik, akiknek nem a látszat a fontos, és mindig készek áldozatot hozni! Pihenj meg Jézusunk, a méltó szentáldozással, az igazságért való kiállással, a szegényekhez való lehajlással példát mutató szívekben!
Segíts Urunk, ezen az utolsó állomáson, hogy ne féljünk találkozni Veled a csendben, a lelki sötétségben! Utána kaphatjuk meg mi is a legtöbbet, miként Boldog Sándor István vértanúd is. Ereklyéinek megtalálásában, és oltárra való emelésében igazoltad az Ő életáldozatát, amit hozzád hűséges szívvel hozott meg! Kérjük az Ő közbenjárását, hogy hiteles élettel készülhessünk a mi közös, szent találkozásunkra.
Könyörülj rajtunk Uram – könyörülj rajtunk!
Befejezés
Sándor István vértanúnk nagysága abban rejlik, hogy alázattal megbékült a rá szabott sorssal. Életáldozatának hatósugara láthatatlanul is tágul, példája által a világ világosabb és melegebb hely lesz. Története a hűség és bizalom lámpása mindannyiunknak.
Közbenjárását kérve imádkozzunk most a Szentatya szándékára, szeretteinkért, az Isten-keresőkért. Kérjük értünk szenvedő Üdvözítőnket, hogy az előbb hallott szavak, gondolatok jó termőföldre hulljanak szívünkben, és bőséges termést hozzunk. Amen.
Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy
